Emléktöredékek
Hello. Miri vagyok. Persze, értem amiről beszélsz, átérzem amit mondasz. Hihetetlenül furcsának tartasz? Teljesen átlagos vagyok. Álszerény lennék? És te? Nehéz életed volt, igen, nekem is. Együttérzünk. Valóban? Mik a terveid? Mivel foglalkozol? Nem érdekel a pénz. Olyan nincs hogy nem érdekel. De igen, van, nem érdekel. Tehát nem számít hogy egy férfinak van pénze vagy nincs?.....Nem, a nem érdekel az azt jelenti, hogy nekem legyen, mert van millió tervem amit finanszírozni szeretnék, de nem férfitól várom a megvalósítást, hanem magamtól. Tulajdonképpen írtózom a gazdag férfiaktól. Miért? Csak. Na de miért?....Mert betegek. Rossz tapasztalat. Az. Ne általánosíts. Gyakran szoktam. Ne tedd. Igyekszem változtatni, de ha több a negatív tapasztalatom mint a pozitív hajlamosabb vagyok negavtívan ítélni. Olyan gyönyörű vagy. Jajj ezt ne. Ne légy álszerény. Te meg ne légy ilyen közhelyes. Találj ki valami ötletesebbet. Kívánlak. Szeretkezni akarok veled. Ne, ne még, én beszélgetni akarok. Jó. Kérsz cigit? Nem dohányzom. Zavar ha én igen? Te dolgod. Van barátnőd? Nincs. Biztos hogy nincs? Van egy lány, találkozgatunk, de nem a barátnőm. Nem hiszek neked. Nem hazudnék neked.
Telefonbeszélgetés, miután véget vetettem egy nyűglődésekkel teli kapcsolatszerűségnek:
Beszélnünk kell. Nem akarok. Nem tudok. Csak hallgass meg. Nem, nem tudlak. Meg kell hallgass. Nem bírok, hát nem érted hogy nem megy? Nincsenek szavaim neked, hozzád. Üres a fejem. Fáradt vagyok. Tudom hogy megbántottalak. Tudom, hogy tudtad hogy van valaki más. De már nincs. Nem azért hívlak mert vele már nincs. ........csak...bocsánatot akartam kérni.....nem tudnék soha haragudni, nem tudom hogyan kell. Most leteszem.
