HTML

kétnem

na majd...

Friss topikok

  • nirdhana: Minden pillanatban benne van az egész élet. A kérdés csak az, hogy észrevesszük-e, vagy elszáguldu... (2010.03.01. 08:08) Kolibri
  • azallamenvagyok: nagyon jó:DDDD (2010.02.20. 19:48) Nőkkel sörözés közben péntek este

2010.03.25. 02:45 Miri_

Pillanattöredékek....

Mocsárban gázolok, térdig járok a szennyben,

fakó minden és élettelen lelkek

vesznek körül, akadozva beszélnek,

hörögnek csupán, nekem édes dal....

Fázom. A gondolatok támadnak, ezer szó cikázik fejemben, ...

nem érted hogy ebbe belehalok?

Szétszakít a csend és a némaság.

 

Egy test vagyok. Lágy csípő és puha finom mellek.

Édes bőr és érzéki száj, simogató kezek...

Egy test vagyok csak. A tied vagyok, a lelkem megöltem rég...

Egy test vagyok, adj értelmet, adj gondolatot.....

Alkoss meg, legyek remekműved, állíts ki, érjenek hozzám idegenek..

 

Egy emelvényen állok meztelen, szemem lesütve, mozdulatlanságra ítélve, nézem magam...

A kezek melyek érintenek...

Az undort sem érzem

Látok még, emlékszem érzéseimre, gondolkodom...

 

Fázom. A kő hideg. Fázom hát nem érted?...A kő merev....

Szólj hozzám! Szétszakít a csend és a némaság.....

 

Olcsó jelmezbe bújtam, lehullt rólam minden máz,

Meztelen állok.

 

Szememből az élet, szememből a képed lassan tűnik el.....

Ott belül, tudod ott belül hasadt meg, ott belül gyilkolt meg

Érdes testemmel mászom a mocsokban, megismersz még?...

Műved vagyok, megismersz még? Széttörtem előtted....

emelj magadhoz, tégy emberré!

 

csak merülök, nap mint nap lejjebb, merülök a mélybe,

levegőt sem veszek, menekülök a semmibe....

 

most a csend békéje vesz körül,

most az őrület békéje fon körbe

most a magam eldobta élet könnyedsége ölel körbe

most a lehetséges tekergőzik körbe.......

körbe körbe körbe....

 

Éjszakák és nappalok jönnek el megértés nélkül

Hajnalok és szürkületek hívnak magukhoz édesen

Percek rohannak mit sem értve a jövőt,

Órák tűnnek el nyomtalan...életem múlik el velük

 

Lázas éjszakák, reszketek, imádkozom...

Mit sem ér már, beszennyezett lelkem

útját kell járnom.

 

 

Kábulatból kábulatba esve, a nappalt is éjszakává téve

tompítom agyam képeit. Foszló ábrándokat rakok össze

feszengve, reményeket török szét...

Rezzen a testem, sikolt a szám, a fájdalom csillapít

elvszeve tekergek a világban, eltűnnek szavaim.

Körbe körbe futnak, táncolnak a képek

Kell hogy megtaláljam a választ, de nem kapok mást

csak a miértet.

 

Miért a suttogó lélek, miért a fáradt tekintet

miért a vágta ha közben semmit nem érzek

miért a híd amin átkelek, utánam csak a tűz

magam mögött a pusztítás, előttem a kőrengeteg.

 

Töröm az utat, ezer indát vágok le magamról,

visszarántanak a létbe, levegő után kapkodom.

Életet ajánl, dobozvalóságot, készvilágot

terem megszűnik majd, az Élet sorába beállok.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://ketnem.blog.hu/api/trackback/id/tr761866795

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása