Vasárnap délelőtti érzés

A részvéted és a fáradt tekinteted elől menekülök

A megszokás kúszik egyszerű paravánunk mögé,

S láthatatlan féreg eszi lelkünket, hazugság, megértés

S a kétség szülte látomás rombolja múltam,

Régi darabjából leszel jövőm, jövőm ördöge.

S a képiség, mázzal kent bőröm, húsom lézeng,

S a távolba hívott testem táncát cinikusan járom,

Elbomló külsőségem, tekinteted felszinességét látom,

Letűnt korom, jelenem undoritó, jövőm csak a halálom.

Csak a hangok jöttek. Szavak egymás után, a költészet vadhajtásai, otthontalan, meg nem értett művészetem. Hajléktalan versek, Én kivetettem, száműztem magamból, de ki fogadja be.......