Egy kis ötperces ujjgyakorlat......
Csak ülök a gép előtt az agyam kattog, zakatol
az érzést idézem fel, azon a különleges tavaszon
mikor szaladtam a fényben egy heves zápor után
illatokat és képeket keresve, otthont keresve tán.
Gyökértelenség érzése üldözött sok-sok éven át
kerestem a helyet ahol megnyugszom talán
jártam a világot, mentem mindig tovább
de a Mátra lábánál valami újra rámtalált.
Néztem a tavaszt, a csodát, az új élet idevonz
de innen soha tovább. A dombok, a rétek,
és a szó hogy kimondom, hazám, szeretsz még?
kellek még neked? bocsásd meg a csalást
mit ellened elkövettem, hazatérni megnyugvás
beszélni a nyelvem, melyet anyám adott akkor
mikor leszülettem, hozzád, bölcsőd ringatott
tán ezer éven át, hát hozzád visszatértem
megnyugodni újra megszületni benned, mert
lézengésem miatt majdnem teljesen odavesztem.
Ülök folyód partján, élvezem hogy élek újra
veszek egy házat tán s nem nézek vissza a múltra
miért menekültem el annyi fájdalommal innen,
választ keresve mikor máshol válasz nincsen
hallgat a reptér hallgat a határ, hallgat a bérszoba
hallgat az új ismerős, hallgat a szokatlan táj.
Itthon vagyok. A gép leszállt. Magyar vagyok, ez
az én hazám. Érted amit érzek, érted a bánatom
látsz a szememmel, érzed, szívünk egy ütemre dobog
itt TUDLAK érteni, megvilágosodni máshol nem fogok.
