Ültem a kisbuszban tegnap, hazafelé tartottunk, egy dombról jöttünk lefelé, lenéztem, a nap lemenőben volt már, előttem az óceán és elkapott egy furcsa érzés, csak a testem van ott, abban a buszban, én máshol, valahol az óceán felé tartva repülök, bele a naplemenétbe........ hosszú pillanat volt, aztán hirtelen feleszméltem és belémmart az érzés hogy minden olyan irdatlanul hamar elmúlik és féltem hogy ez is eltűnik és veszettül akartam kapaszkodni a képbe, elmenteni, hogy mindig emlékezzek erre, de suhant tovább a kisbusz és már az autópálya szürkesége jött felénk, semmi más, csak a szürkeség.
Utálom hogy ez van. De attól függetlenül megtörténik így kénytelen vagyok elfogadni. Minden átalakul, minden változik, .......
